Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer blogírásra adom a fejem, de ha hiszik, ha nem, egyre jobban tetszik. Azt nem mondom, illetve írom, hogy naponta a buszmegállóban, a parkolóban és a gyerekeket kitéve az iskola előtt, rajongók tömegei várnának, ácsingózva az aláírásomra, de azért meg van a bája ennek az információmegosztásnak. Ma reggel ismét edzés volt. Mehettem volna szánkóval is vagy korcsolyával, mert az ónos eső engem is hátráltatott, de azért csak megérkeztem a terembe. Ma a szauna volt a központi hely ahol egy valóság-show egykori szereplőjével elegyedtem beszélgetésbe. Kicsit furcsa volt, mert nem értettem, hogy az miért sikk, hogy egyetlen magyar mássalhangzót sem ejtett ki helyesen, – gondolom ez divat -, de sok mindent meg tudtam a 20 évvel fiatalabb korosztály “terveiről”. Most ezen részleteit nem ismertetném, mert a végén még a bulvárújságok címlapján találnám magam…A fiatalember megerősített azon hitemben, hogy jól kell kinézni, akárhány éves is az ember, mert csak így lehet eladható portéka. (Ekkor húztam be először a hasam, hát mondjuk sokat nem segített, de legalább…) Aztán jött két fiatal hölgy, nagyon csinosak voltak – azt hiszem a mai blogbeírásomat a feleségemmel nem olvastatom el…, de ekkor jött a második hasbehúzás. Nos, ekkor tudtam meg nagy dolgokat a világról, hogy napi 6-7 órát kell foglalkozni a külsőnkkel, mert akkor leszünk sikeresek. Közbekotyogtam, hogy esetleg, olyan szavak, mint egyetem, tanulás, nyelvek alaposabb ismerete, mond-e nekik valamit. Nagy sikert nem értem el vele, de már harmadszor is be tudtam húzni a hasam. Tudtam, hogy azért van még ütőkártya a kezemben és előjöttem az étkezéssel, itt dermedt csend volt a szaunában. Sikerem volt. Egyetértettek. Aztán, elszánkáztam boldog mosollyal az arcomon a kocsimmal, mert nemcsak a jég az úr, hanem az egészség is.