Izgatott voltam, mint a kisgyerek, aki a foga kiesése után másnap várja a Fogtündértől kapott ajándékot. Nem véletlen a hasonlat, hiszen hétfőn mindkét lányom elveszítette egy-egy fogát, hajnalban pedig érkezett a kis varázspálcájával az édes teremtés, és reggel, pedig az áhítat. – A Fogtündér bizony nagyon szorgalmas. – jegyezte meg nagyobbik lányom és csodás mosollyal nyugtázta, – immáron egy foggal kevesebbel, – hogy a négyzetrácsos füzet pont jó lesz a matematika órákhoz. Hajnalban felkeltem. Nesz nélkül lopóztam a fürdőszobába. Ráálltam a mérlegre és – 2 kilót mutatott egy hét után. Széles mosollyal fogadtam a hírt, és ekkor jelentkezett az error nevű kiírás! Ráálltam még egyszer és még egyszer és megint error volt! Mit tesz ilyenkor egy elégedett, ám de dühös ember? Fürkészi a szomszédablakát. Felkeltek. Ruha föl, kabát föl, csizma föl. Rohanás. Kopogtatás. Életem legidétlenebb kérése. – Ne haragudj, van nálatok mérleg? Kikerekedett szemek, 7 óra 4 perckor. Érdekes pillantások. Hallottam a gondolatait. Ez az ember megőrült! Beengedtek. – Ellenállhatatlan a stílusom. Irány a fürdőszoba! Ráállok. A szomszéd családja követ. Mindenki bent állva a fürdőszobában és csak azt a számlálót nézve. Kérdő tekintetek után, sajnos, a kérdéseket sem úsztam meg. Már, hogy izé nem akarnak indiszkrétek lenni, de utoljára 3 évvel ezelőtt egy disznóvágáson kértek tőlük mérleget, igaz az mázsa volt, de hogy tulajdonképpen mit is csinálok. Mindent bevallottam, elmeséltem, hogy inzulin rezisztencia és, hogy a mérlegük szerintem egy kicsit csal, mert amíg az enyém nem romlott el, addig mínusz 2 kilót mutatott, náluk, pedig csak – 1,8 kilót. Nézessék meg! – Lefotózhatom magam? Jött a természetesnek tűnő kérdésem. Már biztosan őrültnek tartanak. A mérleget kölcsönkaptam. Holnap jön az enyémben az elemcsere. Az én fürdőszobámban fotózhattam végre. Ma már két gyógyszert szedek reggel és este. Az út kikövezve, csak végig kell mennem rajta, immáron új elemekkel. Bízom benne, hogy a sokat szidott mérlegem végre belátja , lesz az a súly, ami után nemcsak gazdája mosolyodik el, hanem ő is. Egy félvigyor, azért már az arcomon. A szomszédokhoz este már nem csengettem be. Azt hiszem egy ideig tisztes távolból integetek nekik. Talán megértik, hogy miért…..