Kétgyermekes családapaként az iskolakezdés a leányaimmal nem a legkönnyebb feladat. Évek óta csináljuk feleségemmel így már megszokott rutinnal vesszük a táskákat, füzeteket, tollakat. A hosszú felvezető nem annak szól, hogy most iskolai tanácsokat adjak szülőknek. Sokkal inkább arról beszélek, hogy a munka mellett, mikor mind a két családfenntartó dolgozik, és bizony ilyenkor kényezteti magát az ember, ami annyit tesz, hogy nem a legmegfelelőbb táplálkozást folytatja, hanem rohangál egyik gyerektől a másikig. Idegeskedik, stresszel, bla…bla…bla…Úgy érzed, hogy nincs időd semmire és ilyenkor a kilók szaladnak. Ezek ám ilyenek. Kár lenne ámítanom bárkit, velem is előfordult ez. Hosszú hetek munkáját szinte lerombolva álltam Meredithen. Hááááát! Nem volt kellemes élmény! Kárhoztattam magam, a szüleimet, hogy miért ilyen genetikai dns állományt örököltem tőlük. A száraz tény azonban az, hogy rendszer és megtürtőztetés. Nincs hurka-kolbász, nincs rántott husi hétvégén, hanem mint ahogy már írtam rendszer és következetesség.
